Vannak-e még csodák? Mi a csoda egyáltalán? Egy sikeres gyógyulás? Egy lottó főnyeremény? Létezik-e egyáltalán csoda? Észreveszi-e az ember, hogy valójában, ami történik vele, az akár egy csoda is lehet?
Felébredni a kábulatból
Emberekkel foglalkozni nem könnyű, mégis szép hivatás. Amikor már egy-egy magabiztos mosolyt látok az arcon, amikor elhangzik az első AHA, amikor úgy mond: leesik a tantusz, lehull a lepel, eltűnik a köd az ember szeme, de legfőképp az agya elől, az már számomra egy csoda. Segíteni valakinek, hogy meglássa a csodát, az maga egy csoda. Számomra az öröm csodája.
Nekik a kábulatból való ébredezés csodája.
Ébredés egy olyan negatív lelki állapotból, amiben ki-ki maga tudja, mennyi ideje van benne. Ami anélkül, hogy akarta, vágyta a csodát, a változás bekövetkezését, azért legfőképpen ő maga tett és cselekedett. Ezt pedig el is hiszi.
A csoda nem elsősorban kívülről jön, hanem belőlünk magunkból. Abból, hogyan gondolkodunk, nézünk a dolgokra, eseményekre, amik velünk történnek.
A csoda bekövetkezése az életünkben nem másoktól, hanem tőlünk függ. Hogy meg engedjük-e, hogy meg történjen velünk is.
A csodavárók
Mit gondolsz? Mi szükséges ahhoz, hogy a Te életedben is csodák történjenek?
Sokan, akik depressziótól szenvednek és olyanok is, akik nem ismerik be, hogy van nekik, sokszor mondják akár magukban, akár hangosan, hogy ó bárcsak történne végre valami jó. Ők a csodavárók. Akik kívülről, más emberektől, egy-egy esemény bekövetkeztétől várják azt, hogy bekövetkezzen a csoda az életükben. A csoda, a változás. Az elmozdulás végre abból a negatív érzelmi állapotból, amiben vannak. Ki-ki mennyi ideje. De tenni nem tesznek semmit, csak várnak. Az idő, az élet pedig telik, és több év után rájönnek, hogy még mindig csak várnak. Mert kívülről, másoktól várják a csodát. Ha mégis bekövetkezik, nem tudják észrevenni, de legfőképpen élvezni, örülni neki.
A kifogások hatalma
Ahhoz, hogy valaki egyáltalán úgy döntsön, végre elkezd magával behatóbban foglalkozni, legfőképpen azonban cselekedni, az már szintén egy csoda. Mert hozott egy döntést, hogy nem vár tovább a csoda bekövetkezésére. A kérdés az, hogy mennyire határozottan áll ki a döntése mellett, vagy hagyja, hogy eluralkodjanak rajta a kifogások.
Te hányszor mondtad már magadnak: ó majd holnap; nem soká, de most már tényleg; most nincs kedvem; úgy sem tudom meg csinálni, de olyan soká kapok időpontot az orvoshoz/szakemberhez és ehhez hasonlók?
Az ember tudja, hogy kifogásokat gyárt, és azokkal hitegeti, de legfőképpen nyugtatja magát. Amikor pedig a kifogásaitól már tele a padlás, a családtagok, barátok pedig szembesítik a ténnyel, hogy nem tesz semmit, mert nem akar, akkor jön a sértődés, a duli-fuli.
Benne ragadni a problémában
Ahhoz, hogy valaki meghozza a döntést már szükséges egy akarat. Egy belső késztetés, vágy a változásra, változtatásra, amit nem elsősorban másokért, hanem önmagáért kell megtenni. Amíg ez a belső késztetés nincs meg, addig az ember csak a száját jártatja. A padlás telik tovább, a kapcsolatok romlanak, a család és barátok vagy akár a munkahelyi főnök türelme is inkább fogy.
Ez a döntés folyamata. Benne maradsz továbbra is abban a negatív állapotban, amiben ki tudja mióta vagy, vagy végre cselekszel magadért?
Ha a cselekvés mellett döntesz, ki tartasz-e mellette, vagy inkább benne ragadsz tovább a problémádban?
Ha benne maradsz, megkérdezted már magadtól, miért is jó az Neked, sőt akár a környezetednek is?
Milyen lépések tégy?
- Ne szégyelld, hogy problémád van. Még akkor sem, ha a depressziót, a stresszt úgy kezeli a környezeted, hogy legyint rá. Mára már népbetegség lett.
- Ha meghoztad a döntést, hogy változtatni akarsz az életeden, azzal magadnak bizonyíts, és ne másoknak akarj megfelelni.
- Akard a változást, akard a jót, hiszen a Te életed, és egyedül Tőled függ, hogyan éled.
- Mond el őszintén a barátoknak, családtagoknak, hogy nem akarsz több kifogást, hanem cselekedni akarsz. Ez az első célod, hogy végre cselekedj.
- Köszönd meg nekik, hogy addig, amíg erre a döntésre jutottál, ők kitartottak melletted. Légy nekik hálás.
- Találd meg, vagy akár közösen velük is találjátok meg azt a megfelelő szakembert, módszert, ami segít, támogat Téged abban, hogy ne foszd meg magad attól, hogy jól élj.
- Szánj végre időt magadra, és arra, hogy igenis elmész ide, elmész oda, és megnézed, hogy melyik módszer, technika az, amiről úgy érzed, hogy neked segíteni fog.
- Az érzelmeidre hallgass, ne az agyadra. Ne engedj a kifogásoknak. Amikor a kifogásoknak engedsz, idő veszítesz a saját magad életéből. Megéri?
- Amikor nem adod fel, és bújsz a kifogások mögé, már ismét bekövetkezett egy csoda az életedben. Észrevetted? Tudsz neki végre örülni is?
Út a változás, a csoda felé
Amikor valaki úgy dönt, hogy végre változtat az életén, egy útra indul. Az utazás módját, hogyan jut el A-ból Z-be azt ő határozza meg.
A padlógáz
Aki a padlógázt választja, ő általában türelmetlen. Persze az emberben alapjáraton van egy türelmetlenség, a fontos azonban, hogy ne a türelmetlenség hajtson és motiváljon, hanem az, hogy biztosan eljuss a célodhoz. Szerinted, ha totál a gázt nyomod és rohansz, biztosan célba érsz? Ha célba is értél, mennyi ideig tudod élvezni, hogy ott vagy? Jól is érzed magad?
A későn ébredők
ők a bizonytalan szkeptikusok. Ők azok, akik már régóta benne vannak abban a negatív állapotban, amiben. Döntöttek ugyan, hogy tesznek magukért, veszik sorban az önfejlesztő könyveket, próbálnak ki új és újabb szakembereket, amivel nincs gond. A gond azzal van, hogy ők még mindig másoktól várják a csoda bekövetkezését az életükben, de tenni magukért csak nagyon csekély mértékben tesznek. Ők azok, akik egy idő után feladják, a család és barátok pedig újra azt hallják, „ah kipróbáltam, de nem volt jó”. Ők azok sajnos, akik egyáltalán nem, vagy nagyon sokára jutnak el a céljukig.
Az egyéni tempó
Aki az egyéni tempójában akar eljutni Z-be, ő az, aki felismeri, hogy a változás egy utazás. Egy utazás, ami különböző tájakon, embereken át vezet el a célig. Ők azok, akik felismerik, hogy a türelmetlenséggel nem mennek semmire, hiszen közben baleset is érheti őket. Amit nem akarnak. Ha mégis bekövetkezik valami negatív, azt már nem úgy szemlélik, élik meg, ahogyan korábban, hanem más nézőpontból. Ők azok, akik az utazást nem kényszerként fogják fel, hanem kíváncsian várják az utazást és élvezik. Ők azok, akik biztosan eljutnak Z-be. Ki rövidebb, ki hosszabb idő alatt.Ők azok, akik megtapasztalják a csodát.
Te mit választasz?
Engeded, hogy bekövetkezzen a Te életedben is a csoda, vagy továbbra is azt várod, hogy majd jön?
Ha úgy érzed, és úgy döntöttél, hogy nem akarsz tovább a csodára várni, de nem tudod, hogyan engedd be az életedbe, foglalj egy időpontot és beszélgessünk.
Az élet nem tudod meddig tart, de hogyan éled, az egyedül csak tőled függ.
