Mehr Infos

Belső félelmeink és önmagunk elrejtése. Az álarc

Szerző: | Személyiségfejlődés

pexels helena jankovicova kovacova 5932620

Mit mutat az álarc?

pexels sander brwrs 8905431

Valóban a szépséget mutatja egy álarc? Vagy csak belső félelmeinket rejtjük el általa?

Amíg a régi időkben az álarc főleg a mulatság kedvéért volt kedvelt viselet, és általa más bőrébe bújhattak az emberek – sokszor főleg a gazdagok -, azok szinte mára az életünk részei lettek. Amikor rá tekintesz a képen látható álarcokra a régmúltból, látod, hogy szépen, aprólékosan megmunkált álarc tekint vissza rád. Időbe telt elkészíteni, és a viselője – akkor a mulatság kedvéért – másnak adhatta ki magát, mint aki ő maga valójában.

Ma 2022-t írunk és az emberek már nem a mulatság kedvéért döntenek úgy, hogy álarc viselésébe kezdenek. Úgy gondolják, hogy ahhoz, hogy meg tudjanak felelni a mai kor külső elvárásainak, boldogok és sikeresek legyenek, jobb egy álarc mögé bújni, mint felvállalni valós önmagukat. Az álarc eltakarja belső félelmeinket.

Az önmaguknak történő megfelelés pedig a múlt homályába vész.

Jobb az álarc, mint a valóság?

Van, aki csak kipróbálja milyen álarcot viselni és valaki más bőrébe bújni általa.

Van, aki élete során többet is felpróbál, és a viselése meg tetszik neki. Arra az időre rövidebb vagy hosszabb ideig más lehet, mint aki ő maga valójában.

Mindkét esetben igaz, hogy az álarc elrejti igazi önvalónkat. Elrejti a fájdalmat, csalódottságot, kisebbrendűségi érzést. Elrejti a belső félelmeit az embernek.

Az álarctól egy új személyiséget remélnek az emberek. Ettől érzik magukat magabiztosnak. Kívül talán szép és vonzó amit az álarc mutat, de mi vagy ki van az álarc alatt? Sok esetben már az sem igazán tudja, aki a viselése mellett dönt.

Vajon akik álarcot viselnek, tényleg boldogok? Tényleg jól érzik magukat?

Aki az álarcot választja

Meg akar felelni valaminek, valakinek, valamilyen elvárásnak, amihez reményeket fűz. Úgy gondolja, hátha most így, álarcban sikerül. Gyakorlati, valós példáért nem kell messzire menni. Mindennap látjuk az ismeretségi körünkben, a családban, a munkahelyen, a médiában.

Ami mindegyikükben közös: ők úgy gondolják, és sokan kétségbeesetten érzik is, hogy ha a külső elvárásoknak megfelelnek, akkor ők maguk is boldogok lesznek.

Elbújni jobb

pexels raunak group 3626043

gyönyörű, mégis szomorú

Amikor valaki úgy dönt, hogy inkább álarc mögé bújik, mint mindennek, oka van. Az álarc védelmet nyújt. Valaki, valakik, vagy valami ellen.

A háttérben minden esetben egy belső félelem áll. Félünk a fájdalomtól, a kudarctól, csalódástól.

Sokan szégyellik azt, akivé szerintük váltak. Pedig nem az ő hibájuk, hogy álarcot vesznek fel.

Amikor felveszik az álarcot, mások lesznek. Más bőrébe bújhatnak. És elkezdenek játszani egy szerepet. Mint a színházban. Mert ha más bőrébe bújnak, ha álarcot viselnek, úgy hiszik, amit szeretnének, amire vágynak, az így megvalósul.

Az álarcban hisznek és nem önmagukban.

Amíg a színész viszont az előadás végén leteszi az álarcot és szerepet, addig sokan ezt nem tudják megtenni. Összenőnek az álarc viselésével.

Az igazi személyiségük, belső értékeik így a feledés homályába merülnek.

Zorro vagy nem Zorro?

Van, aki valamiért csak ki akarja próbálni, egy időre. Akiknek mondjuk úgy, egy időszakos fennakadás van az életében, rövid idő alatt még el tudja dönteni, hogy amit az álarc alatt érez, a szerep, amit játszik megéri-e neki vagy sem. Jól érzi-e magát vagy nem. Ők azok, akik még kontrollálni tudják magukat, döntéseikben nem a külvilág elvárásai és az annak való megfelelés a mérvadó, hanem ők maguk. Az érzéseik.

Van, aki annyira hozzá szokik a viseléséhez és a szerephez is, hogy már nem akarja levenni. Játszik tovább. Rövid időre lehet elérte, amit az álarc viselése nyújtott neki, sikert, új párt talált általa, előléptetéshez jutott a munkahelyen. Ezt a sikert azonban hosszú távon nem tudja élvezni. Még jobban elkezd stresszelni, hiszen már nem csak a külső elvárásoknak kell megfelelnie, hanem arra is oda kell figyelnie, nehogy bárki az álarc mögé lásson. Ő már csak a külső célok miatt cselekszik, és önmagát, igazi önvalóját nem becsüli meg.

Amikor az álarc lehullik

Amikor valaki az álarc mögé be tud pillantani, az általában pánikot kelt az álarc viselőjében. Ismét előtérbe kerül a fájdalom, a csalódás, a bűntudat, sokszor a szégyen. Az álarc mögött nincs más, csak egy szomorú, kétségbeesett összetört ember. És a kérdés: mi lesz most?

Az álarc által nyújtott magabiztosság eltűnik és marad a helyén a félelem. Az álarcot viselő megszégyenülten távozik és legtöbb esetben nem tudja feldolgozni a szégyenét. Előkerül az alkohol, a drog, elhagyja a párja, elküldik a munkahelyéről stb. Elvész a teljes kontroll.

Mi a jobb?

Ha álarcot viselünk, vagy ha önmagunkat adjuk?

Ki lehet-e ma még mutatni, mit is érzünk valójában?

Merjük-e megmutatni értékeinket, amik ott vannak bennünk, de az álarc eltakarta?

Lehet-e ma még felvállalni gyengeségeinket, hibáinkat, hogy boldogok legyünk?

Persze a boldogság szó jelentése kinek-kinek mit jelent. Van, akinek azt, amit látott a szülőknél, nagyszülőknél, baráti házaspároknál vagy kapcsolatban, vagy akár a filmekben. Ez lesz előtte a minta.

Vajon a látott minta igaz-e vagy csak úgy akarjuk látni, és hinni, hogy igaz?

Levetni az álarcot, megszabadulni a belső félelemtől

Az álarcot levetni nagy bátorságra vall.

Aki ezt meg tudja tenni, mert felismeri elég volt önmaga büntetéséből, mások megvezetéséből, a boldogtalan, zátonyra futott párkapcsolatokból, tiszteletet és elismerést érdemel.

Aki le akarja vetni az álarcot, az felvállalja, hogy meg mutatja a fájdalmát és elkezdi keresni igazi önmagát. Nem fog attól tartani, hogy ha sír, azt mutatja gyenge ember. Nem az. Pont az ellentéte.

Ő az igazán erős és bátor, hiszen a negatív ellentéte a pozitív. A jó ellentéte a rossz. A fénynek a sötétség. Elkezd egyensúlyba kerülni önmagával.

Aki leveti az álarcot, elkezd tenni magáért, a boldogságáért. Harmóniában akar élni, és mosolyogva ébredni. Ő felvállalja azt, hogy lehet, embereket veszít el, barátokat, munkatársakat, akikről azt hitte, hogy ő nekik fontos. Így viszont nyilvánvalóvá válik, hogy ez nem volt igaz.

Ő az, aki ezt felvállalja, mert hisz abban, hogy ha egy ajtó bezárult, ki fog nyílni egy új. Ami boldogabb lesz, és tényleg igaz. Mert már csak önmagának kell megfelelnie.

Mi lehet a megoldás?

Az emberek nagyon ritka esetben mernek önmaguk lenni, mert nincsenek tisztában az értékeikkel, a képességeikkel, ezáltal nem merik meg mutatni, hogy mit tudnak, kik is ők valójában.

Egy ügyfelem, amikor erre rájött annyit jegyzett meg viccesen „akkor én most defektes vagyok”.  A válaszom annyi volt, hogy a javító készlet ott van nála, a kérdés előveszi-e, vagy defektesen gurul tovább az úton, ami még előtte van.

Persze ez így kissé viccesen hangzik, mert ha meg is javítja, attól még lehetnek akadályok az úton, amitől ismét defektesnek érezheti magát. A jó hír viszont az, hogy ha adódik egy ugyan olyan vagy hasonló szituáció, ami a defekt-érzést kiváltja belőle, már automatikusan a javítókészlet után fog nyúlni és magabiztosan fog továbbhaladni. Immár álarc nélkül. Idővel pedig már javító készlet nélkül is jól fog boldogulni. Szabadon. Olyan emberek társaságában, akik őt magát értékelik, mert megismerték igazi énjét. Mert nem visel álarcot.

Mit tegyél?

Ne félj segítséget kérni. Ha már segítséget kértél, egy lépést meg tettél magadért.

Merd felvállalni, elhinni, hogy Te is egy olyan ember vagy, akinek meg vannak a belső értékei, amit ideje meg mutatni a külvilágnak.

Mutasd meg magadnak elsősorban, hogy bátor vagy és meg tudod csinálni.

Vágyd és akard a pozitív változást. Higgy benne és ne félj tőle.

Rendbe tenni önmagad nem történik egyik pillanatról a másikra, így légy türelmes önmagaddal. Pláne, ha idősebb korodban kezdesz el cselekedni.

Merd elhinni, hogy azok az emberek, akiknek Te tényleg fontos vagy, ott lesznek melletted, támogatnak és segítenek.

Lehet, nem szólnak majd egy szót sem, de ott lesznek. Hogy ha szükséged van rájuk, oda tudj fordulni feléjük, és ha már elég erőd van, szólj is nekik. Mert ők tényleg azt akarják, hogy Te boldog légy. Veled fognak sírni és veled fognak örülni.

Mert tudják min mész keresztül.

Mert egyszer talán ők is álarcot viseltek, de rájöttek, hogy jobb nélküle.

Ha többet szeretnél megtudni, hogy ki vagy Te valójában, hogyan tudod levetni az álarcot, ha viseled, nézd át, milyen előnyőkkel jár számodra az individuálpszichológiai coaching és foglalj egy időpontot!

 

Share This