A gyermekkori traumák feldolgozása nem könnyú folyamat, ugyan akkor hasznos. Pláne a mai rohanó világban, ahol naponta egyre többször kell kiállni magunkkért, erőt gyűjteni a mindennapokhoz és fenntartani azt a jól bevált minőségi életet, amiről tudjuk, hogy a boldogságunkhoz és elégedettségünkhöz, nyugalmunkhoz elengedhetetlenül szükségünk van.
Mégis hogyan hatnak ránk a gyermekkori traumák, a negatív érzelmek, és milyen hatással vannak az önértékelésünkre?
Gyermekkori traumák hatása az önértékelésre
A tramua szó esetében nagyon sokan valakinek a fizikai elveszítésére gondolnak, pedig a gyermekkori trauma ennél összetettebb. Ide tartoznak azok az események, amelyeket gyerekként negatívan átéltünk, legyen az egyszeri vagy ismétlődő, és amelyek mély nyomokat, érzelmi sérüléseket hagytak bennünk.
Ezek a tapasztalatok meghatározhatják és befolyásolják önértékelésünket és a személyiségünk fejlődését is. A tramuákkal „a traumák típusai és hatásuk a mindennapokban“ cikkben már részletesebben foglalkoztam, érdemes ezt is elolvashatod.
Személyiségünk 3-12 éves kor között alakul ki, ezért az ebben időszakban át és megélt események, de legfőképpen a hozzájuk kötődő akkori negatív érzelmek határozzák meg, hogy kik is leszünk felnőttkorunkban. Hogyan fogunk viselkedni, reagálni dolgokra, milyen lesz a párkapcsolatunk, a munkánk esetleg karrierünk. Illetve, mit adunk tovább a gyermekeinknek szintén negatív értelemben „tudattalanul“.
Példák esetén szintén nem minden esetben kell „drasztikus dolgokra“ gondolni, elég ha például arra gondolsz, hogy mennyire fájt, amikor sétálni voltál anyukáddal és a testvéred kapott fagyit, te pedig nem. Sokszor, hogy miért nem kaptál fagyit, választ sem kaptál a kérdésedre, ezért elkezdtél már gyerekként ugyan úgy feltételezéseket gyártan magadban.
Ennek az volt a lényege, hogy „Te nem vagy elég jó“ és biztos ezért nem kaptál fagyit. A „feltételezések gyártását“ ma „agyalásnak“ hívjuk. Ebben a helyzetben az ember keresi a miért kérdéseidre a választ. Olyan válaszokat, amitől el tud érni egy belső nyugalmi állapotot.
Tehát minél többször nem kaptál választ gyerekkorodban a „miért“ kérdéseidre, elkezdted magad büntetni, ami által egy hamis önképet alakítottál ki saját magadról. Ez pedig felnőttkorodban úgy nyilvánul meg, hogy különböző szituációkban bizonytalan vagy, szorongsz is akár, de jól nem érzed magad a bőrödben és így az életedben sem. A gyermekkorodban önmagadról kialakult kép egy téves irányba vitte el az életed, amin változtatni tudsz.
Tedd fel magadnak a kérdést: tényleg annak és olyannak érzed és látod magad amilyennek neveltek, amiket hallottál magadról, vagy van egy kis belső hang ami azt mondja: „dehát ez nem vagy nem teljesen igaz”?
Hogyan befolyásolják a gyermekkori traumák az önértékelést?
Ahogyan a fentiekben is említettem a fagyis példánál maradva, mivel nem kaptál választ a miért nem kapsz fagyira elindítottál magadban egy tudattalan folyamatot, ami a „nem vagyok elég jó“ nevet kapta. Sokan ezt tesszük magunkkal, és bár ha felnőttként visszagondolunk rá át fut rajtunk az „á ez butaság“ gondolata, de belül még is elkezd motoszkálni bennünk valami. Ilyenkor elgondolkodozunk azon, hogy lehet még is köze van a gyermekkorban át és megélt eseményeknek ahhoz, ahogy most felnőttként éled az életed?
A gyermekkori traumák következtében kialakult érzelmi sérülések gyakran öntudatlanul mélyen rögzülnek bennünk, ami számos téves hiedelemhez vezethet önmagunkkal kapcsolatban.
Hogyan alakítanak ki a gyermekkori traumák téves hiedelmeket önmagunkkal kapcsolatban?
Minél többet és minél többször hajtogattad magadnak a „nem vagyok elég jó“ vagy ilyenek még a „biztos az én hibám“, vagy „én vagyok az oka“ (tudattalanul) mondatokat, annál nagyobb mértékben károsodott az önmagadról kialakított kép.
Ugyan ilyen hatást válthatott ki belőled, ha állandóan azt hallottad, hogy ezt nem szabad vagy azt, de hogy akkor mit is szabad, senki nem mondta el neked. Ha mégis, az biztos nem az volt, amire Te valójában vágytál, hanem amit mondtak neked.
Ilyen és ehhez hasonló szituációknak és feléd tanusított viselkedésnek „köszönhetően”, egyre inkább visszahúzúdóvá váltál, vagy épp az ellentéte: verekedős kisgyerekként próbáltad magadra felhívni a figyelmet. Sokszor viszont nem azt a célt érted el, amit szerettél volna.
Jut esetleg eszedbe hasonló történet?
Bizalmatlanság önmagunkkal és másokkal szemben
Amikor „gyermekkori traumáktól szenvedünk“ kialakul önmagunkal szemben egyfajta bizalmatlanság. Dolgozik bennünk úgy mond egy belső gyermeki dac is, ami által nem hogy nem bízunk saját magunk képességeiben, hanem pont az ellentétét csináljuk.
Majd mi megmutatjuk felkiálltással próbálkozunk felhívni magunkra a figyelmet. Persze ez nem minden esetben szül jót és bizony sok esetben bele raknak – raktak minket egy skatulyába, hogy „ez rossz gyerek“ vagy „a család fekete báránya“ és hasonlók.
A skatulyáról nekem most egy olyan emlék jutott eszembe, amikor épp iskolába mentem és hogy hogyan nem az utamba kerülő összes kóbor macskát összeszedtem az iskolába vezető úton. Mivel óra volt és az iskolában mindenki a teremben volt, folyt a tanítás, a cicákat elhelyeztem egy-egy szemetesben. Mielőtt megszólalna benned az állatvédő, az én időmben még nagy régi fából készült szemetes ládák voltak az iskolák folyosóin, tehát nem tettem kárt a macskákban. Jó pesze, lehet sokkot kaptak, de nem lett semmi bajuk.
Kérdezheted most magadban, hogy ennek miköze van az önértékeléshez és traumákhoz? Mi volt tudattalanul a célom?
Fel akartam magamra hívni a figyelmet. Azt akartam, hogy egy ugyan olyan 7-8 éves gyereket lássanak bennem a saját képességeimmel és ne az ott dolgozó tanárnő gyermekét.
Engem az akkori csínytevés nem az önmagamba vetett bizonytalanság irányába vitt el, hanem pont az ellentéte. Persze mértékkel, de ez már egy másik történet. Az esetek többségében amikor az ügyfeleimmel dolgozunk rá kellett jöjjek, hogy bizony a többség inkább az önmagáról kialakított negatív képet gyarapította. Ez a példa viszont mutatja azt is, hogy a figyelem iránti vágy milyen erősen tudja befolyásolni az önértékelésünket.
Félelem a kudarctól
A trauma gyakran önszabotázshoz vagy teljesítménykényszerhez vezethet, ahol az önértékelést a siker vagy kudarc határozza meg. Én persze felhívtam magamra nem csak az anyu figyelmét hanem a cicák nyávogásának köszönhetően az egész iskoláét és tanári karét mert a folyósok bizony visszhangoztak. Nem árultam el persze, hogy én voltam a ludas. Anyu az arckifejezésemből persze tudta. Célt értem-e? Magam felé igen, mások felé talán.
Téged milyen irányba vitt el a téves önértékelés egy-egy gyermekkori trauma által?
A gyermekkori traumák felnőttkori hatásai
Bár a fenti példa viccesnek tűnik több év távlatából és ma persze mosolygunk rajta, a gyermekkori traumák és téves önértékelés kialakítása önmagunkról egy komolyabb és komplexebb témakör. Nagyon sok összetevője van. A fenti eset ugyan úgy mint a fagyis történet egy célt szolgált, hogy jobban oda figyeljenek ránk, mert valamit amire szükségünk volt érzelmileg nem kaptunk meg. Ez pedig a megkülönböztetés.
Volt bennünk egy belső hiány érzet, amit így vagy úgy, de meg akartunk kapni. Én biztosan tudom, hogy a csínytevésem hátterében az állt, hogy ne egy olyan skatulyában legyek, ahol a tanárnő gyereke vagyok, hanem engem és a képességeim vegyék észre.
Ahogy fentebb már jeleztem, nálam szerencsére pont a bátorság felé vezetett az irány, de sokakban a következők alakulhattak ki:
A gyermekkori traumák felnőttkori hatásai közé tartozhatnak:
- Alacsony önértékelés: Gyakori, hogy a gyermekkori trauma következtében a felnőttek úgy érzik, hogy kevesebbet érnek másoknál, és bizonytalanok a döntéseikben. Ez megmutatkozhat a párkeresésben, a párkapcsolatok kialakításában, sőt a munkahelyi teljesítményben is.
- Nehezen építenek egészséges kapcsolatokat: A bizalom hiánya és a magukat nem szerethetőnek érző emberek elkerülhetik az intimitást vagy túlságosan függő kapcsolatokat alakítanak ki. Az ilyen traumák sokszor vezetnek egészségtelen párkapcsolatokhoz, vagy ahhoz, hogy akár a magánéletben, akár a munkahelyen nem merünk nemet mondani.
Az önértékelés helyreállítása individuálpszichológiai coaching segítségével
Az önértékelés helyreállításához fontos, hogy megismerd önmagad és tisztában legyél a saját képességeiddel. Az individuálpszichológiában az a szemlélet, hogy minden ember egyedi, és mindenki rendelkezik olyan képességekkel, amelyek felnőttkorunkban sajnos gyakran feledésbe kerülnek. Vagy mert nem használjuk ki őket, sokszor azonban látom, hogy el sem hisszük már, hogy bizony vannak.
- Érzelmi tudatosság növelése: Fel kell ismerned és megértened saját érzelmi reakcióidat és mintáidat. Ismerd meg a saját képességeidet és használd ki őket.
- Hiedelmek megváltoztatása: Fontos újraértelmezni a gyermekkori traumák során kialakult téves hiedelmeket, és helyettük pozitív, megerősítő gondolatokat beépíteni a mindennapokba.
- Önértékelési gyakorlatok: Az individálpszichológiai megközelítés során az egyik kulcs az önelfogadás és a reális énkép kialakítása, ami segít visszaállítani az önértékelést. Amikor az első két fontos lépésen túl vagyunk nőni fog az önszeretetünk, önbecsülésünk ami alapja annak, hogy önbizalmat és később magabiztosságot alakítsunk ki.
- Érzelmi biztonság és stabil kapcsolatok kiépítése: A coaching folyamat végére eljutsz oda, hogy jobban és jól fogod magad érezni az életedben, önbecsülésed, önértékelésed és ezáltal önbizalmad és magabiztosságod javulni fog.
Ez a folyamat segít, hogy vissza vedd életed fölött az irányítást, és jól érezd magad a saját életedben.
Összefoglalás
A gyermekkori traumák hatása az önértékelésünkre mélyreható és sokszor észrevétlen marad. Azonban fontos, hogy foglalkozzunk ezekkel a múltbeli élményekkel, és lehetőséget adjunk magunknak a fejlődésre. Az individuálpszichológiai coaching egy hatékony eszköz lehet ebben a folyamatban, amely segíthet abban, hogy felfedezd valódi értékeidet és visszanyerd önbizalmadat.
Ha úgy érzed, hogy a gyermekkori traumáid még mindig befolyásolják az életedet, és szeretnéd helyreállítani önértékelésedet, ne habozz szakemberhez fordulni. Az első lépés az önismeret, és a szakmai segítség, amely segíthet abban, hogy ezt a fontos utat sikeresen bejárd. Foglalj egy ingyenes konzultációs időpontot és beszéljük át együtt, hogy honnan hová szeretnél eljutni. Ha még további bátorításra van szükséged olvasgass a blogok között, illetve nézd meg azok véleményét, akiknek már sikerült.
