A gyermekkori traumák akarva akaratlanul befolyásolják személyiségfejlődésünket. Egy korábbi bejegyzésben „A csirkelábak jelentéktelennek tűnő hatása és emléke a személysiégfejlődésre”  bemutattam Erik H. Erikson fejlődéspszichológus „Életszakaszok” elméletét, amely szerint személyiségünk fejlődése nyolc szakaszban csoportosítható. Ebben a bejegyzésben két rövid történeten keresztül mutattam be, hogy gyermekkorból származó negatív emlékek és traumák hogyan befolyásolhatják az emberek jelenét és jövőjét olyan módon, amelyre az érintett személyek nem számítottak.

Mert tudattalanul történt, hogy úgy reagáltak, ahogyan.

A család szerepe a gyermekkori traumák kialakulásában

A gyermekkorban átélt traumák gyakran rejtve maradnak, és az érintettek tudattalanul reagálnak azokra. A mostani bejegyzés célja, hogy rámutasson a szülők felelősségére a gyermeknevelés során, és arra, miért fontos, hogy a szülők figyeljenek önmagukra és a kapcsolatukra. Ha ezt elmulasztják, a gyermekük is szenvedhet.

Rossz volt a gyerekkorom!

Remélhetőleg minden szülő a legjobbat akarja a gyermekének, sokszor sajnos ez még sem sikerül. Az természetes, hogy nem lehet mindentől és mindenkitől megóvni a gyermeket fejlődése során. Az viszont szomorú, ha a gyermek fiatal felnőttkorában arra a döntésre jut, hogy jobb magát távol tartania a szüleitől és a szülői háztól.

A szülő pedig azt hajtogatja: „nem értem mi történt ezzel a gyerekkel!”

A gyermeknevelés során gyakran jelen vannak elvárások, veszekedések, viták, agresszió, alkoholproblémák, és sok más stresszforrás. Ezek a negatív emlékek a gyermek tudatalattijában maradnak, és később is hatással vannak az életére. Ezeknek „köszönhetően“ lelkileg sérülnek. Az átéltek emlékei és az azokhoz kötődő negatív érzelmek tudattalanul befolyásolják életüket. Ilyen esetekben kijelenthető, hogy gyermekkori traumáktól szenvednek.

Felismerni a gyermekkori traumák hatását

Sok fiatal felnőtt rájön, mit nem akar az életében a gyermekkora alapján. Amikor azokat az élményeket, amiket a szülői házban átéltek, az érzelmi nyelvükre fordítják, rájönnek, hogy mit szeretnének elkerülni. Azonban sokan ismét hasonló helyzetekbe kerülnek az iskolában, a párkapcsolataikban vagy a munkahelyükön, amiket nem szeretnének.

Az igazi probléma az, hogy nem tudják, hogyan oldják meg ezeket a problémákat. Kialakult bennük egy védekezési mechanizmus – a szülő ellen – tudattalanul. A szülőkkel nincs olyan kapcsolatuk – szerintük – amikor bizalommal elmondhatnák nekik, hogy apa, anya ez és ez van. Én ezt éltem meg, és ami történt, így hatott rám. Az életemre.

Ezért nem sikerült a felvételim a jogi egyetemre. Ezért nincs tartós párkapcsolatom. Ezért vagy azért szorongok. Mert félek! Mert bizonytalan vagyok! Bűntudatom van, mert nem vagyok elég jó! Mert nem tudok nektek megfelelni!

Ilyenkor maguknak kell egy döntést meghozniuk: hogyan akarom élni az életem?

Gyermekkori traumák negatív érzelmi hatása

Mi alakulhat ki tudattalanul a szülői házban történtek vagy nem történtek által, ami hatással lesz az életükre?

Önbizalomhiány, szorongás, félelem, bizalmatlanság, bűntudat, rosszabb esetben agresszió, alkoholizmus, drog használat, még rosszabb esetben akár öngyilkosság is.

A szülő sokszor nem érti, hogy mi történt a gyermekével, a kapcsolatukkal. Sokan tanácstalanul széttárják a karjukat és kérdőn néznek a felhők felé. Válaszokat keresnek, várnak.

A kérdés az, kitől várják a válaszokat?

Kinek a felelőssége a gyermekkori trauma kialakulása? A szülőé?

Véleményem szerint: igen és nem.

Igen abban az esetben, ha arra gondolok, hogy nem a gyermek akarta, hogy meg szülessen, hanem a szülők vagy párok, vagy az anya hoztak egy olyan döntést, gyermeket akarnak.

Igen, mert a gyermekért, annak nevelésérért elsősorban nekik kell vállalni a felelősséget, hogy egészséges és boldog legyen a gyermekük. A gyermek nem csak a fogantatásból áll, a szerelemből, hanem a felelősségvállalásából is. (Ez a megjegyzés nem az abortuszt támogatja, hanem az átgondolást).

Igen abban az esetben, ha a szülő felismeri, hogy az ő rossz lelki állapota, rossz, vagy nem megfelelő kapcsolata érzelmileg hogyan hat a gyermekére, annak fejlődésére, de még sem tesz sem önmagáért, sem a gyermekéért semmit.

Nem abban az esetben, ha a gyermeket akaró, vállaló szülő, nem tudatosan neveli úgy a gyermekét, hogy abból egészségtelen, boldogtalan felnőtt lesz.

Nem abban az esetben, ha a szülő rájön, hogy nem a gyermekével van a baj, hanem vele magával, vagy a kapcsolatával, amiben él, és segítségért fordul.

El kezd cselekedni.

A tudattalan cselekvés hatása

A tudattalanul történő cselekvés nem lehet kibúvó a felelősség alól. Ez egy probléma, amit a szülőnek is meg kell-kellene oldania. Feltéve, ha észreveszi. Ilyenek többek között:

• Ha felismeri, hogy még sem olyan az élete, amilyenre ő vágyott.
• Ha tud önkritikát gyakorolni magával szemben.
• Ha vannak olyan jelek az életében, amik nem tetszenek, és azon változtatni akar.
• Ha maga a szülő is boldog kapcsolatban akar élni.

Nem a kibúvókat kell keresni egy kapcsolatban, és a kifogásokat, hanem mindig a megoldást. Abból is azt, ami minden fél számára előnyös. A gyermekére is. Igen, ez is egy munka, egy folyamat, amit sosem késő elkezdeni.

Gyermekkori traumák okai

A következő szituációk sajnos a mindennapi életből vett valós példák. Magyarázat és konkrétumok nélkül – figyelem felkeltés céljából szánom azoknak, akik úgy gondolják, érzik is jó esetben, hogy a gyermekük, vagy ők maguk is, boldogtalanok. Figyelemfelkeltés arra nézve, hogy egy-két tudattalan vagy akár tudatos cselekedet, viselkedés milyen gyermekkori traumák kialakulásához vezethet. A következő történetek lehetséges okokat mutatnak be, amelyek eredménye, hogy a gyermekkori traumák hatásai hogyan köszönhetnek vissza az életünkben.

1. Az első esetben egy fiatal lány boldogan osztja meg szüleivel az örömhírt a terhességéről. Az apa azonban reakciójaival sokkot okoz a lánynak, és válaszút elé állítja. Amennyiben a gyermekét választja, abban az esetben többé nem térhet haza. Ha elveteti, minden marad a régiben.
2. A második történetben egy család külföldre költözik a gyermekeik jövőjét szem előtt tartva. A nyelvi kihívások és a szülők munkahelyi stressze azonban negatívan befolyásolja a nagyobbik gyermek kapcsolatát a családdal.
3. A harmadik esetben a szülők közötti állandó veszekedések és apa alkoholproblémái traumatikus hatást gyakorolnak a gyermekre, aki elszakad a családtól.
4. A negyedik történetben az unokát nevelő nagyszülők és az anya közötti konfliktusok és a hiányzó apa miatt a gyermek kapcsolata mindenkivel fokozatosan megromlik.

Gondold át a következőket:

Sajnos nagyon sok történetet lehetne felsorolni. A szituációk ugyan különbözőek, a probléma összetett. Ez eredmény ugyan az. Történt vagy nem történt valami a családban a múltban, ami hatott a gyermek és a szülők életére is. Sok esetben még mindig befolyásolja azt. Épp ezért gondold át a következőket:

Ha fiatalkorú vagy és problémáid vannak az életedben:

Szerinted a szüleid tudatosan vagy tudattalanul tették, amit tettek? Tényleg jó az életed nélkülük?

Ha Te szülő, apa, anya vagy:

Tényleg a gyermek a hibás, hogy nem boldogul az iskolában, olyan társaságba jár, ami Neked/Nektek nem tetszik, vagy minél messzebb költözik Tőled/Tőletek és nem szívesen tart kapcsolatot? A külvilág a hibás, vagy esetleg mégis a szülő?

Te milyen életet szánsz a gyermekednek?

Sokan sajnos nem akarják elhinni és így tudomásul venni sem, hogy bizony nagyon sok olyan család, helyzet, gyermek van még ma, a XXI században is, akik nagyon is boldogtalanok. Olyan élettörténetek, amik a gyermek felnőtté válásáig vagy akár már felnőttkorukban is sok esetben nem pozitívan, hanem negatívan hatnak az életükre. Tönkrement párkapcsolatok vagy házasság, munkahelyi problémák stb.stb.

A gyermekkori traumák hatása nem jelenti minden esetben azt, hogy a gyermekből is alkoholista lesz, vagy verni fogja a családját, vagy kisebbségi komplexusos lesz, nem tud kiállni magáért, bizonytalan lesz, félelemben fog élni stb.

Röviden boldogtalan lesz. Mert az átéltek visszaköszönnek valamilyen formában a későbbi életében.

Hogy ne így legyen, tőlünk felnőttektől függ. Hogy felismerjük-e magunk is, hogy gyermekkori traumát éltünk át és teszünk-e ellene. Önmagunkért.

Gyermekkori traumák feldolgozása

Ha úgy érzed, hogy a Ti családotokban, a Te életedben is akadnak problémák, amiket egyedül nem vagy képes megoldani, ne habozz, hanem kérj segítséget. Sem a szülők, sem a gyermekek nem arra vágynak, hogy rossz legyen a kapcsolatuk, vagy viselkedésükkel bármilyen fájdalmat okozzanak a másiknak. Akár szülő a gyermeknek, akár gyermek a szülőknek, illetve nagyszülőknek. Az arany középutat, a megoldást viszont nem találják. Változtatni egy-egy helyzeten, megoldást találni egy helyzetre sosem késő.

Nem tudhatod, hogy meddig élsz, de arról Te döntesz, hogyan.

(Foto:MART PRODUCTION fotója a Pexels oldaláról)

A szerző individuálpszichológiai coach, közgazdász és expert a humánerőforrás területén. Napjainkban immár pszichológiai coacként nem csak vállalatoknak segít HR folyamataik fejlesztésében, hanem magánszemélyeknek is, nemtől és kortól függetlenül személyiségfejlődésükben, mentális problémáik megoldásában. Adleriánus szemléletmódja szerint az ember egy érték, egyedi, és képes arra, hogy életét boldogan élje le. Célja, hogy minél több legyen a magabiztos és boldog ember, hiszen ők képezik társadalmunk alapjait és ők határozzák meg egy vállalat sikerét.