Elfogadás és alkalmazkodás. Az élet tud olyan szituációkat, helyzeteket produkálni, amikor ez a két szó előkerül és hogy milyen hatást vált ki belőlünk? Attól függ, milyen volt eddigi életünk és ez a két képesség hogyan fejlődött vagy nem fejlődött ki bennünk.
Ma valahogy felbukkant a gondolataimban ez a dal és nem tudom miért, kitörölni sem tudom.
„Álmodtam egy világot magamnak
Itt állok a kapui előtt
Adj erőt, hogy be tudjak lépni
Van hitem a magas falak előtt“
Dúdolom, próbálok visszaemlékezni a szövegre, meg elevenedik egy emlék ahol hallom, ahogy Pataki Attila és a tömeg egy koncerten énekli. Aztán rájövök, hogy milyen aktuális is ez a szöveg! Még mindig. Pedig nem most írták és énekelték hanem a 70-es de inkább 80-as években. Hogy nekik mit jelentett? Arról őket kellene kérdezni.
Számomra a szöveg a változást és az elfogadást idézi fel, amit néha nehezen fogadok el, vagy talán nem is akarok…
Az elfogadás művészete
Mi a helyzet Veled? Te milyen világot álmodtál magadnak?
Én, ha őszinte akarok lenni nem ilyet, amiben jelenleg élek, élünk. Nem azért, mert nem ismerem a képességeim, mert nincs kellő tudásom és tapasztalatom szakmailag és emberileg is, hanem mert
valaki vagy valakik mindig közbe szólnak.
Közbe szólnak egy rendelettel, egy törvénnyel, amit én akár tetszik, akár nem, el kell fogadjak. Alkalmazkodnom kell hozzá, még ha nem is értek vele egyet, és van bennem ott bent egy kis hang, ami tiltakozik. Tiltakozik, sőt néha kiabál, üvölt, mert ez azt jelenti számomra, hogy újra és újra változtatnom kell az életemen, annak menetén, és akár változtatok akár nem, az kihat a családomra, a munkámra, sőt akár a kapcsolataimra is. Mert hoznom kell egy döntést, amit egyéb esetben nem biztos, hogy meg hoznék.
Az alkalmazkodás fontossága
Ilyenkor persze puffogok magamban, a férjem pedig megkérdezi, miért idegesítem magam ezeken a dolgokon és tudok-e rajta változtatni? Ha nem tudok, akkor miért gyötröm magam?
Igaza van. Nem tudok változtatni, de szeretnék és akarok. A világot nem tudom megváltoztatni, de azt igen, hogy hogyan élem. A kulcsszó pedig a hogyanon van. El kell döntenem, hogy az életem arról fog-e szólni, hogy állandóan alkalmazkodom, megfelelek a rendeleteknek, szabályoknak, másoknak. Vagy pedig tudom ki vagyok, mik az értékeim, és a hogyan keretén belül arra figyelek, hogy az új dolgok alkalmazása vagy elfogadása kevésbé vagy egyáltalán ne okozzon stresszt és feszültséget a mindennapokban.
Az embernek persze jól esik sokszor csak puffogni magában. Ahhoz azonban, hogy az élete kevésbé legyen stresszes és feszült nem mindegy, hogy meddig puffog magában és generálja magában tovább a stresszt és feszültséget vagy cselekszik is.
És jön két szó, amit nagyon nem szeretek, ez pedig a kell és a muszáj.
Tényleg kell? Tényleg muszáj?
A fenti két szóra ha rá gondolsz, és bele gondolsz helyzetekbe, amikor folyamatosan ezeket a szavakat hallottad egy idő után már benned is ott motoszkált az elutasítás gondolata.
Olyan ez, amikor a kisgyerek beteg, nem akarja be venni a gyógyszert, és meg kell győzni arról, hogy de bizony muszáj. Be kell venni, mert amúgy nem fog meg gyógyulni. És a szülők addig taktikáznak, győzködik a gyereket az ő érdekében, amíg belé nem diktálják a gyógyszert. Csak hogy ők a szüleink, a nevelőink, akiknek hiszünk, akikben bízunk, és tudjuk, hisszük, hogy ők tényleg értünk teszik, amit tesznek. Szeretetből és nem önös érdekükből.
Akik a rendeleteket és törvényeket hozzák, szeretetből cselekszenek?
Vagy csak a szeretet szó alatt és nevében döntenek és cselekszenek?
Ők más emberek?
Nem, csak választottak egy foglalkozást, amit úgy hívnak politikus. Ők azok, akik úgy gondolják, hogy tudják mi a jó nekem, neked, nekünk és sorban gyártják az újabbnál újabb rendeleteket és törvényeket úgy, hogy még az előzőekkel sem kerülünk teljesen tisztába. Még az előzőt sem értjük, de már itt egy újabb.
Ők nem kérdezik, jó lesz-e ez vagy az, nem nézik, hogy amiről döntenek milyen lesz a hatása, ők nem győznek meg arról miért jó és hasznos az a rendelet, törvény. Nekem. Nekünk. Ők csak döntenek. Sokszor számunkra rosszul, de elnézést nem kérnek érte. A hibáikból nem tanulnak, a kommunikáció nem ember és ember között zajlik (még ha sokan úgy is hiszik vagy gondolják), nem asszertív, és sokszor már azt érzem nem vagyok, vagyunk mások mint eszközök és nem emberek. Így pedig elindul egy lavina, vagy több, bent és kint. Mi pedig értetlenül állunk, mert nem értjük, nem látjuk, mi a cél.
Az elfogadás és alkalmazkodás képessége
Az elfogadás és alkalmazkodás képessége hozzánk tartozik. Gyerekkorunk óta folyamatosan fejlődik és alakul bennünk, hogy milyen mértékben, azt jó pár dolog befolyáolja.
- Genetikai örökség: Az öröklött tulajdonságok csak az alapokat adják meg, és a környezetünk határozza meg az elfogadás és alkalmazkodás fejlődését.
- Nevelés és családi háttér: A családi környezet és a szülők nevelési stílusa jelentős hatással van az elfogadás és alkalmazkodás fejlődésére. A gyerekek olyan mintákat és viselkedési mintákat tanulnak, amelyeket a családjuktól vesznek át. Ha a családi környezetben az elfogadás és az alkalmazkodás pozitívan támogatott érték, akkor a gyerek valószínűleg könnyebben megtanulja ezeket a képességeket. Ha a kell és a muszáj van jelen, akkor sajnos kevésbé.
- Élmények és tanulás: Az élet során szerzett élmények és tanulás is hozzájárulnak az elfogadás és az alkalmazkodás fejlődéséhez. Az átélt tapasztalatok határozzák meg, hogyan reagálunk a változásokra és az új helyzetekre. A sikeres alkalmazkodás és elfogadás gyakran pozitív élményekkel jár, míg a nehézségek és kihívások is hozzájárulhatnak ezeknek a képességeknek a kialakulásához.
- Önismeret és tudatosság: Az önismeret és az érzelmi intelligencia is segíthet az elfogadás és alkalmazkodás képességének fejlesztésében. Akik jobban ismerik önmagukat és képesek az érzelmeiket megérteni és kezelni, könnyebben alkalmazkodhatnak a változásokhoz és elfogadhatják az új helyzeteket.
- Tanulás és fejlődés: Az elfogadás és alkalmazkodás képessége folyamatos fejlődésen megy keresztül az élet során. Az élet különböző szakaszaiban találkozunk olyan helyzetekkel, amelyek újra és újra tesztelik ezeket a képességeket, és lehetőséget nyújtanak a fejlődésre.
Hogyan lehet elfogadni azt, amit, vagy amivel nem értesz egyet?
Nehezen, mert nem érted. Nem érted miért történik az, ami történik, és miért úgy. Keresed a válaszokat a miértekre, de sokszor nem kapod meg. Egy-egy változás félelmet kelt bennünk, mert nem ismerjük az újat, nem tudjuk milyen lesz a hatása ránk, az életünkre, a munkánkra és akár a világra is. Csak egyet tudunk, hogy alkalmazkodni kell hozzá, akár tetszik akár nem, ha meg akarjuk tartani a munkánkat, a család bármely tagját, mert nem akarjuk megbántani, de akár ha párt keresel magadnak, akkor is. Be és elindul bennünk egy védekezési ösztön.
Lassan nem csinálunk mást, csak folyamatosan alkalmazkodunk és megfelelünk. Közben pedig elfelejtünk élni, jól élni – amiről sokan azt sem tudják mi az, mert mást jelent nekik jól élni, mint neked vagy nekem. Az idő pedig telik, és ezzel a folyamattal, amibe akaratunkon kívül kerülünk, távolabb kerülünk attól, hogy be tudjunk lépni azon a bizonyos kapun. Több erőre és hitre van szükségünk, hogy a falakat, amiket nem mi, hanem mások építenek közénk és az álmaink közé le tudjuk rombolni.
Merj álmodni!
Álmodni egy vágy, amire a lelkünk vágyik, amit szeretne. A mai rohanó világban azonban már nem merünk álmodni, vagy ha mégis, úgy érezzük felesleges, mert már nincs erőnk hozzá.
Elfáradtunk.
Nem azért mert mi döntöttünk úgy, hogy el akarunk fáradni, hanem mert annyi mindennek kell megfeleljünk, olyan sok dologhoz kell alkalmazkodjunk, ami miatt az álmaink, vágyaink már értelmüket vesztik, háttérbe szorulnak és már nem azok lesznek az elsők.
Ekkor van szükségünk a hitre, az erőre, hogy mit döntünk, milyen úton megyünk tovább a saját életünkben. Olyanon, amiről tudjuk nekünk az a jó, vagy egy olyanon, ahol hagyjuk, hogy más-mások döntsenek helyettünk, hogy nekünk márpedig az a jó. Hagyhatjuk, de akkor vállaljuk a döntésünkért a felelősséget és viseljük annak következményeit.
Az elfogadás ma már művészet,
amit napról napra egyre magasabb szintre kell fejleszteni, pláne akkor, ha meg maradunk annál az elvünknél, hitünknél, hogy mi tudjuk magunk, mi a jó nekünk. Ha megnéztük milyen hatással is van az életünkre, ami történik, mi a hátránya és előnye – mert az is lehet – nézd meg, hogyan befolyásolja az utadat, ami által a célt eléred, és ami ott vár a kapun túl.
Ha több a hátrány, mint előny, akkor se felejtsd el, hogy tudsz rajta változtatni, ha akarsz. Egyedül a hogyan-t kell meg találnod hozzá úgy, hogy közben ne veszítsd el a hited, ne téveszd szem elől mi a célod, fókuszálj a megoldásra. Maradj ember, őrizd meg a jót magadban, és ne veszítsd el az értékeid, amik ott vannak benned.
Merj álmodni, mert a célod nem vész el, csak esetleg a hozzávezető út alakul át. Mutass példát másoknak, hogy igen, meg lehet csinálni, emberséges módon is. Az eredmény pedig vagy két nyertes, vagy egy nyertes és egy vesztes. A vesztes azonban nem Te leszel, hanem a másik.
Ha úgy érzed, hogy már fáradt vagy egyedül kibogozni a szálakat és nem találod a „hogyan“ kérdésre a válaszokat, vagy csak egyszerűen megerősítést szeretnél kapni arról, hogy jó úton vagy-e foglalj egy ingyenes konzultációs időpontot mentálhigiénés tanácsadásra és oldjuk meg ezt a problémád közösen.
