Egyre több embert foglalkoztat a mentálhigiéné, a testi-lelki egyensúly. De vajon milyen az, amikor az ember életében jelen van ez a fajta jól-lét? Milyen esetekben érdemes szakemberhez fordulni?
Ezekre a kérdésekre mutatjuk meg a választ a cikkünkben.
A lélek hasonló a testhez
Amikor eltörik egy csontunk, orvoshoz fordulunk segítségért. Ő pedig először megvizsgálja egy MR-rel vagy CT-vel, és ha úgy állapítja meg, akkor elegendő gipszbe tenni a sérült testrészt.
De miért is írtam le mindezt?
Mert a lelkünk is hasonló a testünkhöz. Folyamatosan változik, fejlődik és bizony sérül is.
Csak épp ezeket a sérüléseket – mivel nincsenek jól látható jelei – nem mindig kezeltetjük szakszerűen. Pedig, ha a fent említett csonttöréses hasonlatnál maradunk: amennyiben nem jól forrnak össze a törött csontok, akkor bizony maradandó sérülést, diszfunkcionalitást okozhat.
Így van ez az emberi lélekkel is. Ha nem foglalkozunk vele vagy rossz szakemberhez fordulunk, akkor egész egyszerűen nem fog úgy funkcionálni, ahogyan kellene. Ilyenkor pedig szorongás, önértékelési zavarok, depresszió alakulhat ki.
De honnan is alakult ki a mentálhigiéné? Nézzük meg ennek rövid történetét.
A mentálhigiéné rövid története
William Sweetser volt az az amerikai orvos és filozófus, aki az 1800-as évek közepén megalkotta a „mentálhigiéné” kifejezést.
Sweetser úgy gondolta, hogy az embereknek nemcsak testi, hanem mentális szinten is egészségesnek kell lenniük ahhoz, hogy teljes életet éljenek. A mentálhigiéné fogalmát azóta is használják a mentális egészséggel és a pszichológiai jól-léttel kapcsolatos kutatásokban és szolgáltatásokban.
Az ezzel kapcsolatos első, szakszerű írás azonban nem hozzá, hanem Clifford Whittingham Beers nevéhez kötődik. Beers ugyan biztosítási szakemberként dolgozott, azonban a paranoiája és a depressziója miatt 2 évet töltött elmegyógyintézetben, amiről a „A Mind That Found Itself” című írásában emlékezett meg.
Az írásra több orvos is felfigyelt, köztük Adolf Meyer, aki egyre inkább beleásta magát a mentálhigiénével kapcsolatos kutatásokba: több pácienssel is beszélgetett, akik kórházakból, elmegyógyintézetekből kerültek ki.
Többek között Meyer volt az, akinek hatására kialakult a mentálhigiénés mozgalom, ami a két világháború között a virágkorát élte: elkezdtek foglalkozni a depresszióval és a skizofréniával is. Azonban a II. világháború után sokáig nem foglalkoztak vele, sőt a volt szocialista országokban, így Magyarországon is a pszichoterápiát áltudománynak tartották, így a fejlődése rendkívüli módon megtorpant.
A rendszerváltás után azonban a mentálhigiénés képzés és az ezzel kapcsolatos kutatások is újra fókuszba kerültek. Ennek köszönhetően egyre jobban, egyre mélyrehatóbban tudjuk megismerni és feltérképezni a test és a lélek kapcsolatát, és holisztikus módon is képesek vagyunk kezelni a problémákat, betegségeket.
De mit is jelent pontosan a mentálhigiéné?
Amennyiben definíció szerint nézzük, akkor a mentálhigiéné a mentális egészség megőrzésére és javítására irányuló tevékenységek összessége.
Sokan azonban egyenlőségjelet tesznek a pszichés betegségek és a mentálhigiéné közé, azt sugallva, hogy a mentálhigiéné pusztán ezek megelőzésére és kezelésére koncentrál.
Ez viszont csak részben igaz.
A mentálhigiéné ugyanis nem csupán azt jelenti, hogy nincsen testi-lelki betegség. Sokkal inkább azt, hogy a testi-pszichikai-szociális jól-lét, vagy másnéven well-being jelen van egy ember életében.
Ez azt jelenti, hogy az egyén szintjén felismeri a lehetőségeit, egészséges önértékeléssel rendelkezik, képes kezelni az őt ért stresszt, ezenkívül testileg is egészséges és jó a szociális élete.
Ha te testileg és lelkileg is egészségesnek vallod magad, akkor külső szemlélőként látod a pozitívumaidat, és a negatívumaidat is. Tisztában vagy azzal, hogy mire vagy képes, mire nem, ugyanakkor a kudarcok és a megoldandó problémák nem okoznak traumát, lelki sérülést, sőt!
Tanulásként, fejlődésként fogod fel ezeket, amelyek még tovább tágítják a perspektívádat, a világnézetedet.
Ugyanakkor nemcsak az egyéni problémák megoldásában jeleskedsz, hanem a szűkebb és tágabb értelemben vett közösség problémáit is látod, és a magad szintjén igyekszel segíteni.
De mi van, ha te nem tudod magad ebbe a kategóriába sorolni, és nincs egyensúlyban a mentálhigiénéd?
Mindenkinek az életében előfordul elakadás
Ahogyan feljebb is írtuk, a test is és a lélek is folyamatosan változik, a külső és a belső hatások egyaránt alakítják, formálják. Nincs olyan, hogy mindig minden rendben van, épp ezért egy testileg-lelkileg ép, egész ember életében is történhet olyan tragédia, ami megrengeti őt a hitében.
Mindenkinek az életében – a tiédben is – előfordulhatnak olyan elakadások, olyan problémák, traumák, amelyeken egész egyszerűen nem tudsz túllépni.
De az is lehet, hogy egy múltbéli sérelem, trauma hatására az egészséges egód, az önbizalmad olyan mértékben sérült, ami megnehezíti az ismerkedést vagy a beilleszkedést a munkahelyen.
Ezeken azonban lehet segíteni, beszélgetéssel és különböző technikákkal. A cél az, hogy felismerd, mi okozza az elakadást és elkezdd feldolgozni, megérteni a traumát. Ezután pedig el tudsz kezdeni dolgozni a megoldáson.
Az út végén pedig – amikor révbe érsz, és eléred az érzelmi stabilitás szintjét – akkor sokkal nagyobb lesz az önbizalmad és az önbecsülésed. Ennek hatására pedig határozottabban és könnyebben tudsz megküzdeni az élet általi kihívásokkal – főképp azért, mert nem kihívásnak tekinted, hanem fejlődésnek.
Amennyiben éppen te is egy hasonló életszakaszban vagy, foglalj időpontot egy ingyenes konzultációra és beszélgessünk őszintén, kötetlenül. Ehhez pedig ki sem kell mozdulnod otthonról, hiszen online tudunk egymással kommunikálni.
